Integrált termelékenységi modell

 
Az itt javasolt modell alapvetően vállalat centrikus. Ugyanakkor elfogadja a meghatározások sokszínűségét és a társadalmi hasznosság iránti elvárásokra is tekintettel van, így nem áll távol az Európai Minőségmenedzsment Alapítvány Üzleti Kiválóság modelljétől (mivel a koncepció bármilyen szervezetre értelmezhető, az utóbbi évektől kezdődően a modell hivatalos neve: Európai Kiválóság Modell). A modell segítségével egységes keretek közt tárgyalható a hatékonyság, a vállalat pénzügyi eredményessége és ezeknek az életminőséggel kapcsolatos összefüggései. A modellel kapcsolatos mérőszámok a szokásos Output/Input módon számíthatók, de az Output a magasabb szinteken egyre inkább elégedettségi mutatóként kerül értelmezésre.

A modell három szinten értelmezi a termelékenységet:

1. szint: Fizikai termelékenység

Itt a hozzáadott érték előállításának folyamatát kísérjük figyelemmel, elsősorban a folyamatok szintjén. A termelékenység többnyire naturális egységekben kerül mérésre. Amikor a hatékonyságot több ráfordítás együttes hatásának függvényében kell vizsgálni, a számítás pénzügyi mértékegységben történik, de rögzítve az árakat egy bázis évben. Így ezen a szinten a vállalat belső hatékonysága, ezzel kapcsolatos képessége kerül mérésre. Ez a szint nevezhető a hatékonyság (efficiency) szintjének is.

2. szint: Gazdasági termelékenység

Itt a hangsúly áttevődik a jelenlegi gazdasági körülmények közti értékesítésre, a létrehozott új érték piac általi elismertetésére. A folyamatokat nem egymástól elkülönítve, hanem összességükben vizsgáljuk, így az egyes folyamatok hatékonysága helyett az egész vállalat pénzügyi értelemben vett eredményessége kerül előtérben. Ez a szemlélet segíti a vezetőket abban, hogy elkerüljék a lokális optimalizáció csapdáját, mely abból a hibás feltételezésből indul ki, hogy a teljes szervezet teljesítménye az egyes részek teljesítményének összegeként áll elő. Ehelyett a – többnyire szűk keresztmetszetekkel terhes – vállalat teljes átbocsátóképességére (throughputra), és ezzel szoros összefüggésben készpénz termelő képességére kerül a hangsúly. A vállalat meghatározó jelentőségű érintettje, a tulajdonosok számára különös fontossággal bírnak az olyan mutatók, amelyek a befektetett tőke hasznosulásának mértékét mutatják. Ez a szint tekinthető az eredményesség (effectiveness) szintjének is.

3. szint: Érintettekre vonatkozó termelékenység

Itt a hangsúly a hozzáadott értéknek a vállalati működés érintettjei között történő szétosztására tevődik át a hangsúly, mely lehetőség szerint arányban áll az érintettek hozzájárulásának mértékével. Azt vizsgáljuk, hogy mennyire elégedettek az érintettek, vagyis milyen mértékben tartják korrektnek az általuk kapott értéket az általuk rendelkezésre bocsátott erőforrások tükrében, így ide az érintettekre vonatkozó elégedettségi indexek kerülnek. Lehetővé válik olyan komplex indexeket is meghatározni, amelyek pl. a vállalatnak a természeti avagy a társadalmi környezetre gyakorolt hatását is értékelik. Végeredményben csak ezen a szinten dől el, hogy a gazdasági termelékenység szintjén eredményes vállalat valóban hozzá járul-e az emberek életminőségének növekedéséhez, vagy pedig egyes érintettek igényei egyértelműen mások rovására kerülnek kielégítésre. Ez utóbbi állapot hosszú távon nem tartható fenn, így a versenyképesség fenntartásának záloga, hogy a vállalat ezen a szinten is „termelékeny” legyen. Ez a szint tekinthető az életminőség szintjének is.

A fenti modellre alkalmas arra is, hogy a vállalati mutatószámok rendszerezésének alapjául szolgáljon.