Teljesítmény mércék és indikátorok
Hagyományos pénzügyi mutatók
A pénzügyi mutatók használatának egyik fő problémája az, hogy ezek utólagos mutatók, a gazdasági eseményeket utólag (nem egyszer jelentős késéssel) regisztrálják. Így korlátozott a lehetőség a korrekcióra. A pénzügy-számvitel egyéb problémái, korlátjai: túl rövidtávra való orientáció, az adóztatás szempontjai miatti torzítások, a tőkeköltség negligálása (saját tőke esetére). Egy másik nehézség, amire a számvitel nehezen tud választ adni, a vállalat piaci értékének meghatározása. A fentiek ellenére a hagyományos pénzügyi mutatók használatára a továbbiakban is szükség lesz, de kell tudomásul venni, hogy alkalmazásuknak komoly korlátjai vannak.
A pénzügyi benchmarking a következő területekre szorítkozóan a hagyományos pénzügyi mutatókat használja: likviditás, tőkeszerkezet, adósságszolgálat, működő tőke, eszközök forgása, termelékenység, jövedelmezőség.
Korszerű, integrált pénzügyi mutatók
Napjainkban mind több szó esik az érték alapú menedzsmentről (Value Based Management). Ez nem véletlen, hiszen a nagyvállalatok többsége részvénytársaság formájában működik, így jelentős nyomás nehezedik rájuk a befektetők részéről a részvényesi érték növelésére (a részvényesi érték a vállalat piaci értékének és adósságállományának különbsége). Másrészt a befektetők legalább a tőkéjük költségét elérő hozamot várnak el, tőkéjük költségének a kockázatmentes körülmények között (pl. hosszúlejáratú államkötvények) elérhető hozam, és a kockázati felár együttesét tekintve. Ebben a fejezet először a tőke költségéről lesz szó, majd erre alapozva számos korszerű pénzügyi mutató rövid definíciója kerül ismertetésre. Ezek egyrészt a részvényesi hozzáadott érték (SVA) modellnek, másrészt a szabad cash flow (FCF) modellnek keretén belül kerültek kidolgozásra. Az SVA modell induló vagyonmérleget tételez fel és a vállalat évről évre elért teljesítményét vizsgálja. Az FCF modell ezzel ellentétben nem tételez fel induló vagyonmérleget és több éves periódust vizsgál.
A tőke piaci költsége
A tőkepiaci árfolyamok modellje (a CAPM) segítségével válik megbecsülhetővé az, hogy a vállalatnak milyen üzleti eredményt kell elérnie az üzleti tevékenységhez lekötött tőke fejében. Így válik meghatározhatóvá a saját tőke (részvénytőke) költsége. A modell szerint egy részvény hozama a kockázatmentes hozamból (a hosszúlejáratú – jellemzően 10 éves – államkötvények adott időpontban érvényes kamatlábát szokás kockázatmentes hozamnak tekinteni) és egy béta tényezővel (jellemzően egy 1 körüli szám, amely azt mutatja, hogy a részvény milyen mértékben mozdul együtt a piaccal) modulált piaci kockázati díjból (kockázati prémium) származtatható. Hasonlóan a kockázatmentes hozamhoz, a piaci kockázati díj is országról országra jelentősen változik Az USA-ban a kilencvenes évekre a 4-6% közötti érték volt a jellemző, amíg a kockázatmentes kamatláb jellemző értéke a 6-7%.
A fenti megközelítés lényege tehát az, hogy a részvénytőkének is ára van. Bár mint „barátságos” tőkefajtát szokás emlegetni (összehasonlítva a kölcsöntőkével), a részvények – és így a vállalat – tulajdonosai joggal várják el, hogy annak hozama haladja meg a kockázatmentes befektetések hozamát, sőt érje el a más, hasonló kockázatú befektetések hozamát. Ezt az értéket a tőke opportunity cost-jának (a tőke alternatív költségének) nevezik, s ezt tekintik a tőke piaci költségének is.
A súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC)
A vállalatok működésükhöz egymástól eltérő arányban használnak saját tőkét (részvénytőkét) és idegen tőkét (hiteltőkét). A részvényesi érték számításakor figyelembe kell venni, hogy az érték létrehozásakor a vállalat a tőke szerkezet arányában támaszkodik a saját és idegen tőkére. A súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC) számítása ennek megfelelően a következő:
WACC = részvénytőke költsége x a részvénytőke az össztőke százalékában
+ hiteltőke költsége x (1 – adókulcs) x a hiteltőke az össztőke százalékában
Stabil piacgazdaságokban a hiteltőke költsége (a hitelkamat) gyakran alacsonyabb a részvénytőke költségénél.
EVA – a gazdasági hozzáadott érték
Az egyik legnépszerűbb korszerű pénzügyi mutató az EVA (Economic Value Added, gazdasági hozzáadott érték), amely az amerikai Stern Stewart tanácsadó cég bejegyzett védjegye. Létrejöttét olyan dolgok motiválták, mint az igény van arra, hogy egyértelművé váljon, hogy melyik vállalat teremt értéket tulajdonosai számára és melyik nem, továbbá szükség van egy olyan keretre, amely lehetőséget teremt a tulajdonosok és a menedzserek, valamint a dolgozók közötti érdekek egységesítésére. Erre egy, a korábbi nyereségrészesedési (profit sharing) mechanizmusoknál korszerűbb bónusz rendszer nyújt elsősorban lehetőséget.
Az EVA definíciója szerint egyenlő a működésből származó nettó nyereség, csökkentve a vállalatba fektetett tőke „egy megfelelő” alternatív költségével (WACC x tőke).
Megjegyzés: Abban a kivételes esetben, ha a részvényesek osztalék gyanánt éppen a részvénytőkére eső (piaci) tőkeköltségre tartanak igényt, úgy az EVA közelítőleg megegyezik a mérleg szerinti nettó profittal (mérleg szerinti nyereséggel).
Az EVA számítása amilyen egyszerűnek látszik elsőre, annyira komplikálttá válik, ha a kidolgozó Stern Stewart tanácsadó cég által szükségesnek tartott minden korrekciót megpróbálnánk figyelembe venni (ugyanis ezek száma mintegy 160). A korrekciók oka elsősorban a jelenlegi törvényekre alapuló számviteli gyakorlat torzító hatása. Szerencsére a gyakorlatban 5-15 korrekciót elégségesnek tartanak.
Az EVA is szenved a legtöbb pénzügyi jellegű mutató problémáitól, nevezetesen attól, hogy az értékteremtés végeredményét méri, az értékteremtés egy – bár kétség kívül nagyon fontos – aspektusára koncentrál, de így a nagyobb EVA-ra való törekvés árnyékot vethet a minőségre és a vevői szükségletek kielégítésére. Bár szerzői szeretnék az EVA-t olyan mérőszámként elfogadtatni, amelyik egymagában alkalmas arra, hogy a vállalati értékteremtés fő mércéjeként, sőt hajtóerejeként funkcionáljon, ez támadható. Egy vállalat túlságosan bonyolult ahhoz, hogy – repülőgép hasonlattal élve – egy műszer segítségével vezéreljük. Az EVA nagy előnye ugyanakkor, hogy korrekt körülményeket biztosít az eltérő tőke ellátottságú vállalatok teljesítményének összehasonlítására.
Egyéb EVA típusú integrált pénzügyi teljesítménymutatók
SVA (Shareholder Value Added) – részvényesi hozzáadott érték:
A Shareholder Value Added (SVA) kifejezést Dr Alfred Rappaport és a LEK/Alcar Consulting Group egy diszkontált jövőbeli cash flow számítási modell keretében nyerhető mutatóra használja, de a szakirodalom többségében az SVA az EVA alternatív kifejezése.
MVA (Market Value Added) – piaci hozzáadott érték:
Amíg az EVA egy adott időperiódusra, pl. pénzügyi évre vonatkozik, addig az MVA (Market Value Added) egy kumulált mutató. Definíciója a következő:
MVA = A vállalat piaci értéke (tőke és adósság) a részvényesek és kölcsönt biztosítók által az évek során a vállalatra bízott tőkével (jegyzett tőke és megtakarítások valamint kölcsönök formájában) csökkentve
Még egyszerűbb úgy fogalmazni, hogy az MVA nem más, mint a saját tőke piaci értékének és könyv szerinti értékének különbsége. Ha az MVA pozitív, akkor a vállalat értéket termelt, ha negatív, akkor értéket rombolt. Az MVA kifejezi a befektetői várakozást az értékteremtésre. Az EVA-val úgy függ össze, hogy az MVA az évek során képző EVA-k WACC-cal történt diszkontálásával áll elő összegzés útján, így a jövőbeli EVA értékek jelenértékének tekinthető.
A Stern Stewart & Co. rendszeresen közli a vállalati legfelső vezetők (CEO-k) sorrendjét is az általuk vezetett vállalatokra vonatkozó MVA alapján. Kiindulva abból, hogy az MVA egy abszolút szám, ami a vállalat méretétől nagymértékben függ, a sorrendet a Standardizált MVA alapján adják meg, ahol az MVA-t normalizálják azzal a tőkével, amellyel a vállalat a CEO vezetői pozícióba lépésének időpontjában rendelkezett.
Egyéb integrált mutatók
CVA (Cash Value Added) – készpénz hozzáadott érték:
A CVA-t (Cash Value Added) egyik definícióját megadó és a számítási koncepciót a svéd vállalatoknál elterjesztő F. Weissenrieder szerint az EVA még mindig túlságosan számviteli / könyvelési típusú mutató, így jelenlegi formájában nem alkalmas a cash flow szimulálására (Göteborgi Egyetem, Study No 1997:3). Ezért a CVA-t az EVA kiváltására ajánlja.
A definíció szerint:
CVA = Működési cash flow – Működési cash flow szükséglet
CVA Index = Működési cash flow / Működési cash flow szükséglet
A számítások nettó jelenérték számítás alapúak, így különösen alkalmasak a befektetések jövedelmezőségének vizsgálatára és általában az „üzleti valóság pénzügyi szimulálására”.
Megjegyzés: A Boston Consulting Group (BCG) szintén definiált egy CVA nevű mutatót, de az egy alapvetően más jellegű mutató, mint az előbbi (és alapjában véve hagyományos számviteli szemléletű).
CFROI (Cash Flow Return On Investment) – beruházások cash flow megtérülése:
A CFROI számítása meglehetősen komplikált. Végül is a CFROI egy beruházás-arányos belső megtérülési rátaként értelmezhető, vagyis azt a számolt diszkontrátát jelenti, amely mellett a jövőbeli cash flow-k nettó jelenértékének és a kezdeti beruházásnak a különbsége nulla. Egy ilyen ráta ezek után összehasonlítható a WACC-cal, s egy EVA-hoz hasonló többlethozam határozható meg.
FCF (Free Cash Flow) – szabad cash flow:
Az FCF számításakor a befolyó pénzből kell kivonni a kifolyó pénzt, ügyelve arra, hogy csak az a része „szabad” a pénznek, amelyik már nincs eleve valamilyen közvetlen felhasználásra szánva. Az FCF rövidítés legalább olyan mértékben használatos egy vállalati modell azonosítására, mint egy mutatószáméra. A modell hátterében az a tapasztalat áll, hogy a vállalati csődök kiváltó oka többnyire a készpénz hiánya. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a vállalat nettó készpénz generálási képességére. A gondolatmenet szerint a vállalat teljes piaci értéke nem más, mint a versenyelőnyök fennállásának időszaka alatti, jövőbeli FCF-k tőkeköltséggel diszkontált összege plusz egy maradványérték. Ugyanakkor a modell nem tételez fel nyitó tőkét vagy vagyonmérleget, így teljes mértékben jövőorientált.
Total Shareholder Return (TSR) – teljes részvénytulajdonosi hozam:
Szintén a BCG által definiált kulcsmutató a Total Shareholder Return (TSR), a teljes részvénytulajdonosi hozam, amely a vállalat értékének növekedését próbálja meg követni a részvények árának változása és a részvényenkénti osztalék figyelembe vételével. Manapság a TSR alapján a világszerte legjobban teljesítő vállalatok többsége az információs és kommunikációs technológia területén található.
A TSR számítása megközelítőleg a következő: az adott évre kiszámításra kerül a részvényárfolyam és osztalék együttes értéke. Ez csökkentve lesz az előző évi részvényárfolyammal, majd normálva az előző évi részvényárfolyammal. Végül a részvényhozam százalékos formában kerül megadásra.
A menedzsment szerepe az értékteremtésben – a menedzsment megtérülési mutató
A menedzsment szerepének számszerűvé tételéhez egyfajta termelékenység számításra van szükség. Strassmann az információtechnológiai beruházások hatékonyságának vizsgálata során definiálta a ROM (Return-on-Management) Indexet (más néven menedzsment megtérülési indexet), melynek számítása a következő:
ROM Index = Menedzsment által hozzáadott érték / Menedzsment költsége
A számításhoz a bevételekből le kell vonni a külső vásárlások értékét (alap- és feldolgozott anyagok, részegységek, energia és szolgáltatások), a kamatokat, az adókat majd a saját tőke költségét, végül a működési költségeket (minden olyan költség, ami ahhoz szükséges, hogy a ma termékeit és szolgáltatásait a ma vásárlóihoz eljuttassuk). A definíció szerint a menedzsment költség megegyezik az összes, még le nem vont költséggel, míg a menedzsment hozzáadott érték nem más, mint a bevételek csökkentve az összes itt felsorolt költséggel (beleértve a menedzsment költségét is). A kapott érték közel azonos az EVA-val.
Más megnevezések (a szerző lényegében ugyanarra a hányadosra különböző írásaiban különböző elnevezéseket használt):
ROM Index = Management Productivity (MP) , vagyis Menedzsment Termelékenység
ROM Index = Information Productivity Index (IP) , vagyis Információs Termelékenységi Index
IP = Management Output / Management Costs, amire egy közelítő érték az EVA / SG&A (az eladások, az általános és az adminisztrációs költségek).
Az itt ismertetett szemléletnek megfelelően az igazi értéktöbbletet nem a tőke vagy a munka termeli, hanem a menedzsment – vagyis itt jön létre a gazdagság, fizikai értelemben véve a semmiből. Magas a menedzsment termelékenysége (MP) akkor, ha az a legkevesebb információból és a legkevesebb információtechnológiai kapacitás felhasználásával a legtöbb nettó hozzáadott értéket teremti.
Nem pénzügyi (előrejelző) mutatók
Ez idáig a vállalati mutatószámok két szintjét tárgyaltuk. A pénzügy-számviteli szint elengedhetetlenül szükséges a vállalat napi, törvényes működéséhez, de manapság már nem szolgáltat kellő mélységű pénzügyi információt a befektetési döntések meghozatalára, mivel pl. nem foglalkozik a tőke költségével. A vezetői gazdaságtan szintjén kidolgozott modellek és mutatószámok megkísérlik orvosolni az előbbi hiányosságokat és a cash flow számítások valamint a diszkontálás kapcsán megjelenik egy bizonyos jövőorientáció. Ennek ellenére a pénzügyi mutatók mégis csak utólagosnak tekinthetők, és pusztán azokra támaszkodva nem lehet a vállalati teljesítmény növelésére vonatkozó terveket kidolgozni. Ez természetes is, hiszen ehhez egy szinttel lejjebb kell ásni: a vállalati értékteremtés szintjére, ahol a jelen termékeit állítják elő, a jelen szolgáltatásait nyújtják a vevők számára, továbbá a jövő üzletét készítik elő. Ezen a szinten számtalan fontos (és kevésbé fontos) mutatószámot lehet definiálni, amelyek mérésén keresztül előre lehet jelezni (vagy legalábbis valószínűsíteni) a jövőbeli pénzügyi teljesítményt.
A mutatók csoportosítására felhasználhatók a Teljesítmény Prizma oldalai vagy a Balanced Scorecard nézőpontjai. A Balanced Scorecard négy nézőpontot tartalmaz: pénzügyi (ide illenek az eddig tárgyalt mutatók), vevői (a vevők megelégedettségét előidéző tényezők mércéi kerülnek ide), folyamatok (az értéklánc mentén működtetett folyamatok jellemző mutatói szerepelnek ebben a kategóriában) és változás/fejlődés (többek közt az emberi erőforrás felkészültségével és megelégedettségével kapcsolatos mutatók szerepelnek itt).
A mutatók egy része kvantitatív, pontosan számítható (pl. a termékek meghibásodási aránya), más részük kvalitatív (pl. a vevők szubjektív megelégedettségének mércéi, megkérdezésük alapján meghatározva, vagy egy ún. „legjobb gyakorlat” vállalati meghonosításának mértékét jelző szám, osztályzat).
Végezetül akár külön kategóriába is sorolhatók az olyan aggregált mutatószámok (indexek), amelyek különböző kvalitatív és kvantitatív mutatók súlyozott összegzésével állíthatók elő (pl. a vevőkiszolgálás minősége, amely tartalmaz a panaszok számára vonatkozó információt csakúgy, mint az elégedettségi felmérések eredményét), de ide sorolható az EFQM üzleti kiválóság indexe, amely egy vállalatot az üzleti kiválóság szemszögéből egy 0 és 1000 közötti számmal minősít.
Bár nem tekinthető a legkorszerűbb mutatószám együttesnek, de jól illusztrálja a fentieket a UKBI teljesítmény benchmarking eszköz.
A termelékenység címszó alatt ismertetett modellre alapozva szintén lehetségessé válik a teljesítmény mutatók egy logikus rendszerét létrehozni. A modell szerint a termelékenységet három szinten célszerű definiálni s a megfelelő mutatókat besorolni:
- Fizikai termelékenység: azt vizsgáljuk, hogy az erőforrásokat milyen hatékonyan használtuk az értékteremtő és az értékteremtést támogató folyamatok során (érték létrehozás), így ide jobbára a naturális teljesítménymutatók kerülnek
- Gazdasági termelékenység: azt vizsgáljuk, hogy a vállalkozás milyen eredményesen tudta erőforrásait pénztermelésre használni (érték realizálás), így ide nyereségességi és más hasonló pénzügyi mutatók kerülnek
- Társadalmi-szociális termelékenység (vagy érintettekre vonatkozó termelékenység): azt vizsgáljuk, hogy mennyire elégedettek az érintettek, vagyis milyen mértékben tartják korrektnek az általuk kapott értéket az általuk rendelkezésre bocsátott erőforrások tükrében (érték szétosztás), így ide az érintettekre vonatkozó elégedettségi indexek kerülnek
Rövidítések jegyzéke (indikátorok, menedzsment módszerek, intézmények).